Imádni valók Bálint Ágnes írónő teremtményei: Mazsola, Kukori és Kotkoda, a Futrinka utca lakói, a báb- és rajzfilmek összes állatszereplője. De azért akad első az egyenlők közt, és az nem más, mint Frakk.
A történet mindenkinek ismerős. „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép kis kertes ház.” A nyugdíjas házaspár, Irma néni és Károly bácsi két lusta, szemtelen macskával, Lukréciával és Szerénkével él egy házban. A kövér macskák boldogan éltek a szép kertes házban, igaz, hogy Irma néni nagyon elkényeztette őket. Ebből lett a baj. Károly bácsi megelégelte, hogy az egyik cica állandóan a kedvenc karosszékére pályázik, és addig álmodozott egy olyan kutyáról, amelyik macskát reggelizik, ebédel, vacsorázik, amíg egyszer csak valóban egy eleven kutya jelent meg a házban: Frakk, a macskák réme. És bizony, ha „Frakk ébren volt, akkor macskákra vadászott”.
Frakk, a magyar vizsla érkezése változásokat hoz, hiszen elkezdi a macskák nevelését. Így kezdődött a kutya-macska háború, amelynek minden epizódját jól ismeri tévénézők apraja és nagyja. Irma néni és Károly bácsi, Lukrécia, Szerénke és Frakk, a macskák réme generációk otthonába vált mindennapos, vagyis mindenestés ismerőssé.
„– Nézd, Frakk – mondta szelíden –, hogy is mondjam csak… A macskákról van szó.
Frakk érdeklődéssel lebbentette meg a fülét. Szerette, ha a szó a macskákra terelődik.
– Ne zavard ki őket a könyvszekrényből – folytatta Károly bácsi. – Ha egyszer művelődni akarnak, hát üsse kő, művelődjenek!” (Bálint Ágnes: Frakk, a macskák réme)
Frakk, a macskák réme soha nem unatkozik. Előfordul, hogy művelődni akar, ezért addig rágja Károly bácsi fülét, míg az beíratja a kutyaiskolába. Ugyanakkor addig rágja Irma néni fülét, míg megkapja a hőn áhított szép, piros pöttyös labdát. Igen ám, de Károly bácsi már öreg mind a kutyaiskolához, mind a labdázáshoz, ezért roppant megörül, mikor a szomszéd kisfiú átvállalja mindezen…
Amikor Bálint Ágnes történetei megelevenedtek, a tévék képernyőjére tapadt gyerek és felnőtt egyaránt. Több mint negyven éve, 1972 decemberében indult a rajzfilmsorozat, és tizenöt éven át készültek belőle újabb és újabb részek. A figurákat a Ludas Matyi karikatusitája, Várnai György tervezte, s olyan színészek kölcsönözték nekik a hangjukat, mint Szabó Gyula (Frakk), Váradi Hédi (Szerénke), Schubert Éva (Lukrécia), Pártos Erzsi (Irma néni) és Rajz János, majd Suka Sándor (Károly bácsi).
„Frakk, fejét Károly bácsi térdére fektetve, még mindig arról a labdáról álmodozott, amelyik most ott alszik a kertben, vastag hódunna alatt, de tavasszal előkerül, és akkorát lehet bele rúgni, hogy az égig röppen.
Visszaestében pedig fején találja Lukréciát…” (Bálint Ágnes: Frakk és a foci)
A macskák réme egyébként egy létező kutyáról kapta a nevét, Bálint Ágnes édesanyja ugyanis sokat mesélt a szomszédban lakó Frakkról. A rajzfilmhős közvetlen ihletője azonban az a vizsla volt, amely az írónő veje, dr. Sárvári András révén került a családhoz. Az orvos egy kórház udvarán látta meg kísérletezés céljából odaszállított állatot. Megsajnálta, és egy százasért megvásárolta a sintértől.
Az idén februárban elhunyt Csukás István író Bálint Ágnesre emlékezve azt mondta: fantasztikus munkatárs, önzetlen, sokoldalú, a természetet szerető kolléga volt. Mint mondta, Bálint Ágnesnek már 14 éves korában megjelent első meseregénye, és ő találta ki az akkori magyar televíziónak a gyerekosztályt is, amit Cicavíziónak nevezett el, és ahol később együtt is dolgoztak.
„– Segítség! – kezdte újra a sivalkodást. – Károly, zavard ki ezt a szörnyeteget! Megeszi a macskáimat!
– Nem árt azoknak egy kis mozgás! – mondta Károly bácsi, gyönyörteljes pillantással kísérve az ágy alól valósággal kiröppenő Szerénkét.” (Bálint Ágnes: Frakk, a macskák réme)
Bálint Ágnes József Attila-díjas író, szerkesztő, dramaturg, a magyar gyermek- és ifjúsági televíziós műsorkészítés egyik megalapozója 98 éve, 1922. október 22-én született Adonyban és 12 éve, 2008. október 24-én hunyt el.
Két mesehősének, Frakknak és Labdarózsának Kontur András szobrászművész által vörös márványból készített domborműveit a kápolnásnyéki Halász-kastély udvarában egy játszótér mellett helyezték el.
