A 140 éve született Krúdy Gyula már fiatalon népszerű, sokat foglalkoztatott író lett, azonban az igazi ismertséget egy párbaj hozta meg számára.
„Egy szegény, kis nép gazdag, romantikus álmodója Krúdy Gyula” – írja Kosztolányi 1910-ben. Mi még hozzátesszük, nemcsak álmodója, de gyakorlója is.
A párbajhőssé vált Krúdy Gyula 1878. október 21-én született Nyíregyházán és 1933. május 12-én hunyt el Budapesten. Fantáziája, kíváncsisága és íráskészsége már gyerekkorában megmutatkozott: korai gyermekéveitől író akart lenni. Sikerült. Még nem volt húszéves, amikor 1897-ben az első novelláskötete megjelent. Ettől kezdve évente két-három, sőt pályája csúcsán hét-nyolc kötettel jelentkezett, szinte naponta láttak napvilágot írásai. A kezdeti figyelmet azonban nem írásainak köszönhette.
Krúdy Gyula világa álom és valóság, múlt és jelen, költészet és látomás különös, varázsos elemeiből épült. Századunk magyar irodalmának egyik legszuverénebb költői világa ez, mely lélekrajzban, időkezelésben, nyelvileg és formailag sok mai prózatörekvést megelőzött – írta Szabó Ede Krúdyról szóló monográfiájában. Csillogóan lírai, humorosan groteszk, ironikus és keserűen szatirikus, rajongással és lemondással teljes, szándékoltan ódivatú és merészen modern. Krúdy izgalmas szerepet teremt magának: az elkésett lovag vagy a huszadik században ittmaradt „utolsó gavallér” szerepét, biedermeier idillt játszik, s titkon dantei pokolkörökben jár, pénzzel, itallal, szerelemmel, halállal viaskodik, mint Ady. Képzelete arabeszkjeibe, bűvösen zsongító stílusába bújtatva hitelesen idézi a való életet is: A nyíri csend pusztuló dzsentrivilágát vagy a századvég-századelő korrupt, mulató-züllő éjszakai Pestjét. Hősei többnyire hajótöröttek, mélyen átérzik a kor minden nyomorúságát, s félmúltba süllyedő, réveteg jelenükben valami „sohanemvolt” életforma boldogságát keresik. Vitalitása, bohémsága, látszólag problémátlan termékenysége ellenére Krúdy íróként is gyötrődő ember, már-már zavarbaejtően bonyolult jelenség, s életében és művében annyi a vélt és valódi ellentmondás, hogy igazi megértéséhez és méltányolásához fokozott gonddal kell megnéznünk: honnét és hogyan indul, mit hoz magával, milyen tényezők alakítják életét és művészetét. Szabó Ede könyve ezzel a „fokozott gonddal” készült: pontos, alapos életrajz és összefüggő életműelemzés, nélkülözhetetlen dokumentumanyag és nagyszerű esszé.
Amikor 1911 novemberében kellemetlen afférja támadt egy budapesti mulatóhelyen, már az ország legismertebb írói közé tartozott. Krúdy később több novellájában és regényében is felelevenítette a párbajok hangulatát, akár saját emlékeiből is merítve:
– „Jól néznénk ki, ha csupa ilyen vendégünk volna, aki földhöz vágja a poharat, és azután fizetés nélkül megszökik!
Az ezredes csak bólogatott a legénynek, miközben többször elővonta zsebéből óráját. Még körülbelül negyedórája volt a párbaj előtt, amelyhez éppen kellő időre akart megérkezni. (Kétpercnyi séta innen a laktanya.) Tudniillik az ezredes egészen feleslegesnek tartotta, hogy a civilekkel, a párbajsegédekkel, orvossal hosszadalmasabban ismerkedjék a párbaj előtt, amit nem lehet amúgy sem elkerülni. Az ő szekundánsai,* az ezredesek – orvosa, Kosztka Emil bizonyosan a helyükön lesznek.” (Krúdy Gyula: Utolsó szivar az „Arabs Szürké”-nél)
A hírhedtté vált párbaj történetének másik főszereplője, Sztojanovits Viktor, a 13. huszárezred kapitánya szabadságon volt Budapesten, s egy este együtt mulatott a barátaival. Kisvártatva csatlakozott a társasághoz Krúdy, akit mint régi ismerőst üdvözöltek. Egyedül Sztojanovits kapitány nem ismerte az írót, csak akkor mutatkoztak be egymásnak. A kapitánynak nem volt rokonszenves a kilencven egynéhány kiló testsúlyú és 189 centiméter magasságú, arányos testalkatú Krúdy, az este folyamán többször is bele akart kötni, de barátai mindannyiszor lecsendesítették. A végigmulatott éjszaka után, másnap délfelé oszlott szét a társaság. Sztojanovits a búcsúzáskor mindenkivel kezet fogott, csak Krúdyval nem. „Az íróval – mondta gúnyosan – nem fogok kezet.”
Krúdy felelősségre vonta a kapitányt a sértő megjegyzésért, aki erre a kardjához kapott. De még mielőtt kiránthatta volna, Krúdy torkon ragadta, nekilökte egy szomszéd asztalnak, kicsavarta kezéből a kardot, s amikor a kapitány a revolveréhez nyúlt, a kardmarkolattal fejbe vágta. A vendégek választották őket szét.
Az eset lovagias úton folytatódott. A két fél segédei kardpárbajban egyeztek meg, súlyos feltételekkel, nehézlovassági karddal, bandázs nélkül, harcképtelenségig.
Az ellenfelek kétszer csaptak össze. A második összecsapásnál Krúdy heves támadással szorította vissza a kapitányt, és úgy megvágta a homlokán, hogy a szemét elöntötte a vér. A segédek kénytelenek voltak a párbajt beszüntetni, a felek pedig kibékültek.
A krudy.hu honlapon is olvasható „affér” 1911. november 19-én így jelent meg a Budapest lapban:
Író és huszárkapitány párbaja
Jelentettük már azt az affért, amelyvasárnap játszódott le a Király-utcai Bécsi sorházban Krúdy Gyula iró és Sztojanovits Viktor huszárkapitány között. Krúdy a huszár- százados provokáló megjegyzéseire végig vágott Sztojanovitson annak a kardjával. A kapitány Fabinyi Béla és Orossmann Richard századosokkal provokáltatta Krúdyt, aki Papp Zoltán dr. országgyűlési képviselőt és Kanitz Gézát nevezte meg segédeiül. Hosszas tanácskozás után a megbízottak megegyeztek a párbajban, amelynek feltételei voltak: Kardpárbaj, súlyos lovassági kardokkal, bandago nélkül, az orvosok által megállapítható harcképtelenségjg. Szúrás nincs megengedve. Hely: Fodor Károly Koronaherceg-utcai vívóterme. Idő: szombat déli félegy óra. A párbajt Papp Zoltán dr. vezeti. A felek már tizenkét órakor megjelentek a vívóteremben, fél egy órakor pedig már szemben állottak egymással. A viaskodás megkezdése előtt Papp Zoltán dr. közéjük állott és a következőket mondotta:
– Uraim, önök azzal már eleget tettek férfias kötelességüknek és tanúságát adták bátorságuknak, hogy kiállottak. Felszólítom önöket, hogy – békűljenek ki.
Mind a ketten elnéztek. Egyik sem felelt. Erre a párbaj feltételeit olvasták fel. Vigyázz! vezényszóra en gardéba álltak. Rajta! kiáltotta a vezetősegéd, mind a két fél villámgyorsan támadt. Sztojanovits két rettenetes vágást sújt Krúdy felé, aki mind a kettőt nyugodtan védi ki. Az első a hasára, a másik az ágyékára volt irányozva. Felhangzik a Halt! Két perc múlva újra összecsapnak. Sztojanovits támad, Krúdy véd és már ott a riposzt a kapitány homlokán. A segédek közbeugranak; szétválasztják őket. Sztojanovits a homlokán sebesült meg, a kard hegye lecsúszott az orrára és a szeme közé. Paulikovits doktor törli a kibuggyanó vért, aztán karonfogva bevezették Sztojanovitsot az öltözőbe. Krúdy Gyula sértetlen maradt, még lapos vágás sem érte. Az ellenfelek kibékültek.
*párbajsegéd
