A klasszikus balett óriásának tartott Jean-Georges Noverre, a 18. század táncvirtuózának születésnapja a tánc világnapja is egyben. Ezen a napon minden a táncról szól.
1727-ben április 29-én született Jean G. Noverre francia balett-táncos, az egyetemes táncművészet megújítója. Ebből az alkalomból a Nemzetközi Színházi Intézet 1981. évi madridi közgyűlése kezdeményezte a táncművészet világnapjának megtartását.
Noverre francia származású tánc- és balettművész, illetve koreográfus, a tánc nagy reformere volt. Levelek a táncról és a balettekről című művében szakítani kívánt mindazzal, ami hagyományos volt (maszk, kosárszoknya, sarkas tánccipő), s a táncot új szabályokkal, új elemekkel (zene, díszlet, rendezés) gazdagította. Ő teremtette meg a cselekményes balettet, amelyben a drámai mondanivaló és a pantomim elsőbbséget kapott. Noha több mint 150 balettet koreografált, mégis inkább íróként, teoretikusként tartják számon. Könyvet adott ki a balett alapelveiről, és neki köszönhető, hogy a tánc valódi színházművészeti műfajjá nőtte ki magát. Újító törekvései a mai napig hatnak a klasszikus táncok alakulására A világnapot első ízben 1982-ben ünnepelték.
Gálaest a tánc világnapja tiszteletére
A Nemzeti Táncszínház és a Magyar Táncművészek Szövetsége a táncművészet legnagyobb ünnepén már hosszú évek óta gálaestet rendez, amelynek keretében adják át a Szövetség szakmai díjait, valamint az Imre Zoltán-díjat.
A tervek szerint ezúttal egyszerre két különleges gálaestnek lehetünk részesei. A Művészetek Palotájában a 2012-ben díjazott művészek és alkotók produkcióiból láthatunk reprezentatív válogatást, míg a Szegedi Nemzeti Színházban a huszonöt éves Szegedi Kortárs Balett főszereplésével köszöntik a tánc világnapját. A két előadást közös filmbejátszások kapcsolják majd össze. (A rendezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják!)
Időpont: 2013. április 29. 19:00 – 22:00
Helyszín: Fesztivál Színház
Tervezett közreműködők: Magyar Nemzeti Balett, Győri Balett, Közép-Európa Táncszínház, Pécsi Balett, Inversedance – Fodor Zoltán Társulata, Honvéd Együttes, Magyar Táncművészeti Főiskola
Rendező: Szakály György, a Magyar Táncművészeti Főiskola rektora
Pina Bausch – „Táncoljatok, táncoljatok, különben elvesztek!”
Pina Bausch, a legendás német táncosnő és koreográfus élete, tánca, kivételes tehetsége ihlette Wim Wenders német filmrendezőt arra, hogy sajátos hangvételű dokumentumfilmet-filmesszét-táncfilmet forgasson. A film egyben a koreográfus városa, Wuppertal előtt is tiszteleg.
Mit tesz egy filmrendező, ha meghal a főszereplője? Wim Wenders feltételezhetően maga sem tudta, hogyan tovább, amikor 2009. június 30-án, egy mindössze öt nappal korábban diagnosztizált betegségben, Pina Bausch váratlanul elhunyt.
Wenders nekrológot forgatott egy nőről, akit zsenialitásáért tisztelt, és mint korábban, a Berlin felett az égben tette, főhősét ezúttal is angyallá változtatta. A kétórás film vége felé Pina Bausch szólót táncol, a befejezéskor úgy látni: messziről integet…
A film nyitójelenetében Sztravinszkij Tavaszi áldozatának Bausch-féle feldolgozásából látjuk az első perceket. A táncosokkal együtt mi is belebegünk a holtak birodalmába, melyben a művészek az életükért járják a táncot. A lélegzetállító művészi betétekkel szemben erős kontrasztot képeznek azok a jelenetek, amelyek Wuppertal utcáin mutatják a táncosokat.
A film a filmben, színház a színházban módszerével szívesen él Wim Wenders. A történés hosszú szakaszait egy nem evilági szférába emeli át – ehhez napjaink látványos technikai trükkjét, a 3D-t használja. Wenders az első, aki nem akciófilmben, hanem művészi módon alkalmazta e technikát. Az elismerés nem maradt el: a Pina Bauscht 2011 legjobb német dokumentumfilmjévé választották, és a Német Filmdíjra nevezett alkotások közül is ez a film került ki győztesként.
