Charles Bukowski, az amerikai irodalom „vén kujonja” egy kicsit „kilóg” a 20. század amerikai irodalmából, mára azonban világszerte kultusza lett, beleértve Magyarországot is.
CHARLES BUKOWSKI: OH, IGEN
vannak rosszabb dolgok is
mint a magány
de évtizedek szükségesek
hogy erre rájöjjünk
és amikor sikerül
felismerni őket
már késő
és tényleg nincs rosszabb
mint amikor
késő van.
(Ford.: Fenyvesi Ottó)
Életrajzírója, Glenn Esterly szerint „Henry Charles Bukowski Jr.: regényíró, novellista, megalomániás, bujálkodó, szoknyabolond, élő legenda, a klasszikus zene megszállottja, trágárságkedvelő, szerető apa, szexista, testi nyomoronc, sittes, aranyérsújtott, zseni, csaló lovis, kitaszított, antitradicionalista, verekedő és egykori polgári szolgálatos.”
Az 1920. augusztus 16-án a Rajna menti Andernachban született Charles Bukowski édesanyja német, apja pedig az amerikai hadsereg lengyel származású őrmestere volt. Kétéves korában telepedett le szüleivel Amerika nyugati partján, és nagyvárosok nyomornegyedeiben cseperedett fel. Jóllehet, katona ember fia volt, Bukowski 1942-ben megtagadta a katonai szolgálatot, amiért börtönbüntetéssel sújtották.
„az óra ketyegett, az a régi ébresztőóra, isten éltesse, milyen sokszor néztem rá 7.30-kor reggel, az égő pokol reggelein, s szitkozódtam, baszd meg a munkát? BASZD MEG A MUNKÁT! szóval, délután négyet mutatott. éppen be akartam gyömöszölni őt is, valahová a tetejére, amikor – mert miért ne? – kopogtak az ajtómon.”
Bukowski mintegy 60 könyvet írt, köztük számos verseskötetet és elbeszélés gyűjteményt, de regényeket is. Élete első regénye, az 1971-ben megjelent Posta – amit állítólag három hét alatt írt – egyéni kívülállóságának állít emléket. Többek között. Egész életében az amerikai irodalom „piszkos öregének”, „vén kujonnak” tartották – nem utolsó sorban vulgáris, gyakran az ízléstelenséget súroló közönséges nyelvezete miatt. Irodalmi díjban sohasem részesült, kivéve egyszer, amikor egy irodalmi folyóirat neki ítélte oda „Az év kívülállója” elnevezésű díjat.
Legismertebb írása a Notes of a Dirty Old Man (Egy vén kujon jegyzetei), valamint ,,A bőrtáskás ember,, című önéletrajzi regénye, amely egy postai alkalmazott sivár életét beszéli el.
Bukowskit kritikusai olykor Henry Millerrel hasonlították össze, ez a hasonlat azonban sántít. Miller ugyanis minden polgárpukkasztó törekvése ellenére mindvégig megmaradt intellektüelnek, Bukowski ezzel szemben nagyon is távol állott ettől – abbahagyta főiskolai tanulmányait, egy ideig alkalmi munkákból tartotta fenn magát, majd a helyi postahivatal alkalmazottja lett mindaddig, amíg írásaiból nem tudott megélni. Irodalmi alkotásai közt számos sikeres film szövegkönyve is megtalálható.
„Bárki megmondja, nem vagyok túl kedves ember. A fogalmat se ismerem. Mindig is a gazembereket, a törvényen kívülieket, a szemétládákat bírtam. Nem szeretem a frissen borotvált, nyakkendős fiúkat, akiknek rendes állásuk van. A mindenre elszánt férfiakat kedvelem a törött fogukkal, meggyötört elméjükkel és göröngyös életútjukkal. Számomra ők érdekesek. Tele vannak meglepetéssel és robbanással. A rossz nőcskéket is kedvelem, a részegen káromkodó kurvákat, kinyúlt harisnyájukkal, elkenődött sminkjükkel. Engem sokkal jobban izgatnak a perverzek, mint a szentek. El tudok üldögélni nyugodtan egy csövessel, mert én is az vagyok. Nem bírom a törvényeket, az erkölcsöket, a vallásokat, a szabályokat. Nem szeretem, hogy a társadalom formálni akar.”
Bukowski híresen nagy ivó volt – 13 éves kora óta fogyasztott alkoholt. Húsz évvel később csaknem belehalt alkohol okozta betegségébe. Mégis a kórházból távozva, első útja egy kocsmába vezetett… Alkoholista, napról napra élő, kompromisszumokat nem ismerő életmódja miatt sokan rajongtak – és rajonganak – érte, de ő köszönte, nem kért belőle, sőt, ha lehetett, kerülte a rajongóit (kivéve, ha azok nők voltak), az embereket, és főleg az írókat. Így az ő arcképe még véletlenül sem került fel műanyag poharakra, mint például Hemingwayé, a Key West-i Sloppy Joe’s kocsma legkedveltebb törzsvendégéé. Charles Bukowski kívülálló volt és az is maradt.
„Ott ültünk, néztük a tévét, aztán kezdődött Johnny Carson műsora. Johnny jelent meg a képernyőn makulátlan öltözékben. (…) Belekezdett a monológjába, oldalról meg hallani lehetett Ed hamis kacaját. (…)
– És most mihez kezdesz? – kérdezte Sarah.
– Mármint?
– Úgy értem, most, hogy tényleg vége a filmnek.
– Vagy úgy.
– Szóval?
– Hát, vannak a lovak…
– A lovakon kívül.
– A francba, hát írok egy regényt arról, hogyan írtam meg a forgatókönyvet, és hogyan készült a film.
– Ja… szerintem menne a dolog.
– Szerintem is.
– És mi lesz a címe?
– Hollywood.
– Hollywood?
– Aha…” (Charles Bukowski: Hollywood)
1956-ban nősült először – feleségül vette egy kis irodalmi magazin gazdag kiadójának lányát, Barbara Fryet. Egy éven belül elváltak. Ezt követően több éven át viszonya volt egy asszonnyal, akitől egyetlen gyermeke, egy leány született. 1976-ban Bukowski Linda Lee Beighlet, egy gyógyszertár volt tulajdonosát vette nőül, aki mindvégig ellátta őt vitaminokkal és gondoskodott róla, hogy az üveg borral és ne égetett szesszel legyen tele, amikor dolgozik.
