„Nincs is ruha a császáron! – rivalgott fel végül a tengernyi tömeg.” Hogy lett vége Hans Christian Andersen A császár új ruhája c. meséjének? Zórád Ernő illusztrálásával a történet utolsó részletét közöljük.
Előzmény:
A Zórád – Andersen: A császár új ruhája
A Zórád – Andersen: A császár új ruhája 2-3.
A Zórád – Andersen: A császár új ruhája 4-5.
A Zórád – Andersen: A császár új ruhája 6-7.
A Zórád – Andersen: A császár új ruhája 8-9.
A Zórád – Andersen: A császár új ruhája 10-11.
A Zórád – Andersen: A császár új ruhája 12-13.
A Zórád – Andersen: A császár új ruhája 14-15.
Elindult hát a császár a körmenettel, méltóságosan lépkedett a selyemmennyezet alatt.
A nép pedig mind az utcán meg az ablakokban tolongott, és azt kiáltotta – Milyen gyönyörű a császár új ruhája! Milyen gazdag az uszálya, s milyen jól illik neki! – Senki se merte megvallani, hogy nem lát semmit, hiszen akkor a többiek tisztességére méltatlannak vagy földbutának tartanák. A császárnak még egy ruháját se csodálták meg ennyire.
– De hiszen nincs is rajta semmi! – szólalt meg egyszer csak egy kisgyerek.
– Emberek, halljátok, mit mond az ártatlanság? – súgta az apja a többiek fülébe, amit a gyermek mondott.
– Nincs is rajta semmi! Ez a kisgyerek azt mondja, hogy nincsen rajta semmi!
– Nincs is ruha a császáron! – rivalgott fel végül a tengernyi tömeg. A császár nagyon megütközött ezen; maga is úgy vélte, hogy igazat mondanak, de azt gondolta „Most már tovább kell mennem, nem futhatok haza szégyenszemre!”
És még peckesebben lépegetett fényes kísérete élén, a kamarás urak pedig még buzgóbban vitték mögötte palástja uszályát – a levegőt.
Felhasználti irodalom:
Hans Christian Andersen: A császár új ruhája
