„A napok eközben múltak, a Névtelen Vár lakóira nézve a maguk szokott egyhangúságában.” Azonban a kastélyba rablók törtek be… Zórád Ernő illusztrációjával Jókai Mór Névtelen vár című regényéből közlünk részleteket.
Előzmény: A Zórád – Jókai Mór: Névtelen vár 1-2.
„Amint a hold elsötétült, tökéletes éj lepte be a földet, éjjeli csend ülte el a vidéket; kakasszó, ebugatás nem hallatszott sehol. A Névtelen Vár rejtélyes ura rendes angariát fizetett minden gazdának azért, hogy a kakasát tegye kosár alá, a kutyáját zárja be a pitvarba éjszakára. Most már az okát is ki tudjuk találni a hóbortként jelentkező különcködésnek. Akkor még Lajos éjente ott aludt védence szobájában, s nem akarta, hogy valami ebvonítás vagy kakasszó Marie-t fölébressze álmából, s az észrevegye az ő ottlétét. Az ok már megszűnt; hanem az angaria és a szolgalom csak megmaradt.
A csillagász tehát várta az obszervatóriumból, hogy újra megjelenjen a sötétből – a hold.
Ahelyett azonban egészen más valami jelent meg.
A kastély háta mögött elterülő park bokrai közül egy férfi jött elő; az körültekintett, és jelt adott a háta mögé, s arra azután egy második férfi jött elő, majd egy harmadik, meg egy negyedik.
A homályban is kivehette a gróf, hogy mind a négynek az arcán valami kezdetleges álarc van, papirosból; kezeikben balták. Öltözetüket nem lehetett tisztán kivenni.
Ezek rablók.
A hátul jött férfiak egyike egy sajátszerű eszközt hozott magával, melyet a kisvárosi gyermekek használnak a „három királyok csillaga” játéknál. Rövid, egymáson keresztülfektetett pálcák sorozata ez, melyek csavarszegekkel a közepeiken és a végeiken egymáshoz vannak kapcsolva, s ha a két végső pálcát széthúzza az ember, akkor összelapulnak, ha pedig összehúzza, akkor hosszúra kinyúlik az egész, mint egy hágcsó.
Azt az eszközt a lappangók egyike odaakasztotta az erkély vasrácsozatához, s aki legkönnyebb legény volt, az felmászott rajta. A másik három odalenn maradt, az erkély alatti kapu mélyedésébe húzódva. Ezek bizonyosan arra vártak, hogy az erkélyen át belopódzott társuk a belülről bezárt ajtókat előttük kinyitogassa, s ők aztán a cselédséget álmában meglepve, ártalmatlanná tehessék, s aztán háborítatlanul hajthassák végre rablási merényletüket.”
Folytatjuk
Zórád Ernő emlékoldala
Felhasználti irodalom:
Jókai Mór: Névtelen vár
