„Ha te magad változol, veled változik a külvilág is – semmiféle más változás nincsen.” Abe Kóbó, A dobozember és A homok asszonya japán írója a háború utáni japán avantgárd és az egzisztencializmus jellegzetes egyénisége volt.
95 éve, 1924. március 7-én született Tokióban Abe Kóbó japán író Abe Kimifusza néven, apja orvos, a mandzsúriai Mukden (ma Senjang) orvosi egyetemén tanított. Ő is Mandzsúriában nőtt fel, rovargyűjtéssel és matematikával foglalkozott, s európai és amerikai írókat: Dosztojevszkijt, Franz Kafkát, Poe-t, valamint filozófusokat: Heideggert, Jasperst, Nietschét olvasott. Hatásuk műveiben is erősen érzékelhető.
1941-ben hazatért Japánba, beiratkozott a tokiói orvosegyetemre, majd ismét Mandzsúriába ment, itt várta ki a háború végét. 1948-ban szerzett orvosi diplomát Tokióban, de sohasem gyakorolta az orvosi hivatást. Eleinte verseket írt, 1947-ben adta ki Egy ismeretlen költő versei című kötetét. Hírnevét első regénye, a Jelzőtábla az utca végén alapozta meg, 1948-ban. 1951-ben a Karuma úr bűntette című regénye elnyerte az Agutagava irodalmi nagydíjat. Művei közül több érdemli meg a „kafkai” jelzőt, így A fal (1951), A negyedik jégkorszak (1959), A homok asszonya (1962), a Másvalaki arca (1964), A feldúlt térkép (1967), A dobozember (1973), a Titkos randevú (1977) és A Szakura-bárka (1984).
Első angol nyelvű novelláskötete 1990-ben jelent meg, A kanyonon túl címmel. Drámái, köztük a Rabszolgavadászat, A szerelem színes szemüvege nagy sikert arattak Japánban, a Barátokat Honoluluban is bemutatták. Tokióban saját színházát igazgatta, minden évadban legalább egy drámát írt az együttes számára. Rádió- és tévéjátékokat is írt.
„A hazugság arra hivatott, hogy megtévessze azt, akinek szánták, eltérítse az igazságtól, a képzelet viszont, épp ellenkezőleg, a legrövidebb úton elvezetheti az igazsághoz.” (Abe Kóbó: A dobozember)
A háború utáni japán avantgárd és az egzisztencializmus jellegzetes egyénisége volt. Műveinek visszatérő témája a szürke hétköznapok, az átlagember kétségbeesett útkeresése, a modern nagyvárosi élet árnyoldalai, a társadalom feszültségei, a hagyományok és a modern életforma ellentmondásai. Gyakran élt a szatíra és a fantasztikum eszközeivel is.
Többször szerepelt az irodalmi Nobel-díj jelöltjeinek listáján. Leghíresebb regénye, A homok asszonya a magány, az elidegenedés, a hiábavaló küzdelem művészi megfogalmazása. Hőse egy rovargyűjtő, aki egy kis tengerparti faluba téved, itt elszállásolják egy asszony házában, akinek a férje a homok áldozata lett. A tenger felől áramló dűnék elnyeléssel fenyegetik a falu házait, s a férfit a falu gyakorlatilag fogságba ejti, hogy segítsen a folyamatos lapátolásban. A regény végén a hős azonosul a folyamatos küzdelemmel, akkor sem hagyja el a házat, amikor már megtehetné. E mű Japánban a Jomiuri irodalmi díjat kapta, 1966-ban pedig Franciaországban a legjobb külföldi regény lett. A könyvből készült film Hirosi Tesigahara rendezésében, Hirosi Szegava emlékezetes képeivel 1964-ben a cannes-i filmfesztiválon a zsűri különdíját nyerte el, s méltán aratott nagy nemzetközi sikert. A regényből táncjáték is készült.
Abe Kóbó 1993. január 22-én, Tokióban halt meg. Novellái magyarul a Modern japán elbeszélők (1967) című kötetben, A homok asszonya és A negyedik jégkorszak 1969-ben, A dobozember 1978-ban jelent meg.
