Nádas mesterműve „helyére illeszti a totalitárius XX. század zárókövét, és úttörő lépést tesz az irodalmi XXI. század felé” – jelent meg a Neue Zürcher Zeitung című svájci napilapban, a könyv februárban megjelent német fordítását értékelve. Nádas Párhuzamos történeteiről és egy német nyelvű Ady-fordításról is írt az NZZ.
Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényéről és egy német nyelvű Ady-kötetről közölt kritikát a svájci NZZ napilap.
Nádas, hogy leásson a dolgok alapjáig, a rendezett összevisszaság elvének veti magát alá, és távol tartja magától a kézenfekvő jelentést hordozó polgári elbeszélés szabályait – fogalmazott írta Andreas Breitenstein kritikus a tekintélyes liberális-konzervatív svájci lap hasábjain megjelent terjedelmes elemzésben.
A tér és az idő logikája, az időrendiség és dramaturgia szabályai jóval dinamikusabban oldódnak fel a regényben, mint azt a cím sejteni engedi – írta. És mégis – tette hozzá – , a pulzáló forgatagban létezik „egy szilárd elbeszélő hang”, amelyet „klasszikus-hűvös elegancia, finom idegzetű feszültség, nagy precizitás, a monológok és a dialógusok valódisága és filozófiai mélységek” jellemeznek. A cikkíró szerint Nádas a hipnotikus elbeszélés mesterének bizonyul. A regény labirintusa „szörnyű és szép”, olvasása „vég nélküli mámort” jelent.
A Párhuzamos történetekkel az író egy korszak röntgenképét rajzolja meg. Ezt úgy teszi, hogy a tényeknél fontosabb számára az emberi, emberek közötti energiák komplex összhatása. A regény „nem tettekről és hősökről, hanem lelkekről és testekről szól” – írta.
A Párhuzamos történetek fejlődésregény is, összességében azonban kísérleti felépítmény – fogalmazott az NZZ szemleírója. Robert Musil osztrák író (1880-1942) A tulajdonságok nélküli ember című, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáról szóló befejezetlen regényéhez hasonlította Nádas Péter könyvét.
„Mindkettőben az egyéniség és a társadalom konfliktusáról, a polgári életformáról és a dekadenciáról, misztikumról és modernségről van szó” – fogalmazott. Breitenstein dicsérte Christina Viragh „mesteri fordítását” is.
A Magyarországon 1995-ben kiadott Párhuzamos történeteket német nyelven a Rowohlt kiadó jelentette meg.
Endre Ady: Gib mir deine Augen
Az NZZ egy másik cikkében Ady Endre verseinek az Arco kiadónál tavaly ősszel megjelent kétnyelvű kötetét méltatta. „Wenn Sie mich verstehen wollen, müssen Sie die Gedichte von Ady lesen.”, azaz „Ha meg akarnak érteni engem, olvassák el Ady verseit” – hangzik Kertész András ajánlója.
Habichtshochzeit im Herbstlaub (Német) Héja-nász az avaron (Magyar)
Los jetzt. Dem Herbst entgegenfliegen, Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Kreischend und weinend uns bekriegen, Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Zwei Habichte mit wunden Flügeln. Két lankadt szárnyú héja-madár.
Gefangen in des Sommers Ketten, Új rablói vannak a Nyárnak,
Flügelschlagend die Liebe retten, Csattognak az új héja-szárnyak,
So wüten unsere Kußgefechte. Dúlnak a csókos ütközetek.
Jagen uns aus dem Sommer heraus, Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Im Herbst irendwo ruhn wir uns aus, Valahol az Őszben megállunk,
Verliebt und mit zerzausten Federn. Fölborzolt tollal, szerelmesen.
Das muß unsre letzte Hochzeit sein, Ez az utolsó nászunk nékünk:
Ins Fleisch bohren sich die Schnäbel ein, Egymás husába beletépünk
Dann stürzen wir ab ins feuchte Laub. S lehullunk az őszi avaron.
Droste, Wilhelm (1906)
A számos jelentős magyar költő között Ady Endre az egyik legnagyobb és leglenyűgözőbb – írta Ilma Rakusa. Az „Ady-hang” „panasz és vád, vágy és provokáció, dal és szenvedés összetéveszthetetlen keveréke, szuggesztív, dallamos sorokba öntve, amelyeknek varázsa a kitartó ismétléseknek és egy könnyen érthető, egyben öntörvényű szókincsnek köszönhető”.
Egyedülálló ismertetőjegye, hogy mondanivalója feszültségét „szörnyű szépségű”, zenélő verssorokba önti. Éppen itt rejlenek a fordítás nehézségei – jegyezte meg a szerző. Ilma Rakusa úgy látja, eddig alig valakinek sikerült Ady hangját hűen átültetni németre. Annál inkább elismerésre méltó – tette hozzá – Wilhelm Droste kísérlete, hogy orvosolja ezt a hiányt.
Az Add nekem a szemeidet címmel megjelent kétnyelvű kötet átfogó keresztmetszetét nyújtja Ady életművének, de a versfordításokból az „Ady-jelenség” is feltárul. A fordítás megőrzi a rímeket, ismétléseket, népdalszerű hangzásokat anélkül, hogy dagályossá válna a szöveg, és visszaadja Ady költészetének modernségét is. Habár Droste fordítása nem mindig sikerül egyformán, egészében véve nem változtat azon, hogy Ady „végre olvashatóvá és hallhatóvá vált” – írta az anyai ágon magyar származású, rimaszombati születésű svájci író, műfordító.
Természetesen – jegyzi meg – nem Rilkéről, George-ról és nem Apollinaire-ről van szó. A költő „Párizs mellett a magyar Alföldet is megénekli, a szomorú „nekropolisz” Budapestet, a végzetet, magyarnak lenni, megénekel kétséget és forradalmi fellángolást, panaszkodik, imádkozik és átkoz” – fogalmazott. „Ady Endre költészete szenvedélyes váltófürdő. Itt az ideje tematikus sokszínűségében – és aktualitásában – alaposan felfedezni” – írta az NZZ-ben Ilma Rakusa.
A kötet 2011 szeptemberében jelent meg a német Arco kiadó gondozásában.
