Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij, a jeles drámaíró szívesen foglalkozott kezdő írókkal, akik között azonban sokszor akadtak tehetségtelen, de igen erőszakos irodalmi dilettánsok is.
Egyszer egy ilyen dilettáns író-jelölt kereste fel Osztrovszkijt, és így szólt hozzá:
– Alekszandr Nyikolajevics, elolvasta a darabomat?
– Igen – bólintott Osztrovszkij.
– Na és? Vannak hibái?
A drámaíró felsóhajtott:
– Igen… Egy van…
Az ifjú titán örömmel kiáltott fel:
– Csak egy?
– Csak egy.
– Éspedig?
– A darab nagyon hosszú!
– Na, az talán semmi!
Osztrovszkij jóindulatúan nyugtatta meg a szerzőt:
– Persze, semmi…
– Na, és mit tanácsol, mit csináljak vele?
A híres drámaíró összehúzta a szemöldökét, majd lassan tagolva a szavakat mondta:
– A következőt: először húzza ki az első felét…
– És azután?
Osztrovszkij röviden fejezte be a tanácsadást:
– Aztán… a másikat is.
