H. G. Wells, a népszerű angol író gyermek- és ifjúkora nem volt a legrózsásabb. Mielőtt az egyetemre beiratkozott volna, egy posztókereskedésben dolgozott, mint segéd.
Főnöke, egy szűkmarkú és sekélyes gondolkodású ember, valósággal zsarnokoskodott alkalmazottai felett.
Kedvenc szokása az volt, hogy üzletzárás után buta vicceket adott elő, amelyeket az alkalmazottak kötelességtudóan, harsány nevetés közepette hallgattak végig.
Egyszer, amikor ilyen ostoba viccekkel traktálta alkalmazottait, Wells mozdulatlan arccal hallgatta a rosszul előadott, kopott tréfákat. A főnök összehúzta a szemöldökét:
– Wells úr! Talán csak nem beteg?
– Ó, dehogy, uram – felelte az ifjú Wells -, csak nekem már nem kell nevetnem, mert holnap más állásba megyek.
