Blaha Lujza naplójában boldogan emlékezett vissza Munkácsy egy különösen szívet melengető látogatására…
>>Kopogtatnak az öltözőm ajtaján, és én elcsodálkozom rajta: „ki kopogtat ilyen szokatlan időben?” Kiszólok hát: „Ki az?” „Munkácsy Mihálytól egy csokor!” – hangzik a válasz, és én rém módon megörülök neki. Mit, hát Munkácsy Mihály itthon van? ,,Mikor jött haza Munkácsy?” – kérdem megint hangosan. A válasz egy rövid szócska: „Ma!” Szinte felkiáltottam örömömben, mert nagyon szeretem Munkácsyt. Behozzák a bokrétát az öltözőbe és nekem kedvem támad minden virágot külön megcsókolni. Csupa fehér rózsa; fehér selyemszalaggal átkötve és a szalagon az ő kezeírása, kék irónnal csak ennyi: „Eljöttem a távolból, hogy művészeted lángjánál felmelegedjem.”
(…)
Másnap eljött. Sok mindenféléről beszélgettünk ebéd közben. Megdicsérte halászlé ötletemet. Ez a paprika – mondta tréfásan – jót fog tenni beteg gyomromnak. Feketekávé után felkért: énekelnék neki néhány magyar nótát; az ő kedvenc nótáit.<<
Forrás: Blaha Lujza: Életem naplója, Szépmíves Könyvek
