Magyar történelmi szempontból lényegesek Galeotto Mátyás királyról szóló anekdotái, melyek közül Jókai Mór többet is átírt, ismertté tett…
Mátyásnak meglehetős nagy orra volt, ami nagyon jól van, „ha akar, legyen”, azt mondja a kecskeméti ember. Egyszer azonban szinte vesztére szolgált ez a tekintélyes orra.
Valami nagy várost ostromolván, hogy annak gyöngéit kiismerhesse, maga álruhában belopózott oda. Azonban valaki ráismert, s rögtön parancsot adtak a város minden kapuinál levő őröknek, hogy vigyázzanak, és ki ne bocsássák.
Mátyás megtudta ezt, s hirtelen egy szekeres tót öltözetét véve magára, elkezdett egy szekérkereket hajtani maga előtt a kapun kifelé.
A kapuőr látva, hogy mint siet a tót a futó kerék után, nem állhatta meg, hogy rá ne kiáltson nevetve:
– Te szotyák! Akkora orrod van, mint Mátyás királynak! – s azzal egy jót húzott a hátára.
A király tűrte a tréfát, s csak akkor nevetett ő is, mikor már a kapun kívül volt.
Kereshették aztán odabenn Mátyás királyt.
Forrás: Jókai Mór: Anekdoták Mátyás királyról
