Balzac temetésén mindenki ott volt, aki csak valamit is számított Franciaországban…
Honoré de Balzac temetésén megjelent a kormány, a szenátus, a képviselőház, az írók, politikusok, művészek, az egész Akadémia.
Victor Hugo ott ment a közoktatásügyi miniszter mellett, közvetlenül a koporsó mögött.
A miniszter jól tudta, hogy Balzac és Hugo sokáig nem voltak túl jó barátok, és kedveskedni akarván a mellette haladó írónak, így szólt hozzá:
– Díszes, nagy temetése van. No, de hát nem is volt tehetségtelen ember.
Victor Hugo arca vérvörösre gyúlt, mintha csak az ő személyét érte volna valami brutális sértés, és éles hangon mondta:
– Lángész volt, miniszter úr! És Franciaország legnagyobb veszteségét siratja, mikor ezt az óriást sírba tesszük.
