Károlyi Amy és Kabdebó Lóránt beszélgetéséből kiderül, hogy a legkisebb dolgok is lehetnek óriásiak…
(…)
K.A.: – Voltaképpen nem is nagyon kell nekem repülőgéppel ide-oda menni, elég, hogyha lemegyek a Közértbe vagy egy színházi ruhatárba, és teljes élményanyaggal jövök vissza, mert mindenütt mindenféle történik, csak meg kell látni.
K.L.: – Ilyen fontossá tudnak nőni a szemében a legkisebb dolgok is? Örömmel töltik el, érzelmileg befolyásolják?
K.A.: – Rendkívül rá tudok csodálkozni mindenre: megállok, mint egy szobor, úgy nézem és hallgatom, és nincs az a színjáték, ami annyira tudna érdekelni, mint az emberi színjáték.
K.L.: – És ez megértést, vagy indulatokat vált ki magából?
K.A.: – Nem is azt mondanám, hogy indulatokat, hanem megrendülést. Ilyen, olyan vagy amolyan előjelű megrendülést vagy elcsodálkozást.
K.L.: – És ez hogy kerül bele a költészetébe?
K.A.: – Vagy az élmény hatása alatt, egykettőre, vagy pedig az is előfordulhat, hogy, mondjuk, negyven év múlva.
Forrás: Kabdebó Lóránt: Sorsfordító pillanatok
