Láczai Szabó József és Mándi Márton István jó ismerősök voltak. Ha a két tudós tanár összekerült valahol, azonnal tudományos vitába keveredett…
Márton azt állította nagy hévvel, hogy a latin nyelv mennyire méltóságteljes hangzású. És példaként említett két szót:
– Videatur; fateatur.
– A magyar nyelv is van ennyire méltóságteljes! – legyintett Láczai.
– Példát kérnék!
– Példát? Tessék: csirkelábú; oda s hátul.
Márton István erre úgy nevetett, hogy szólni sem tudott, s feladta. Láczai mindig viccelődve győzte le őt.
