Schubertet egy fiatal hölgy folyton üldözte társaságban. Áradozva beszélt hozzá, beszélt a végtelenségig… Minden harmadik szava „mester” volt.
A fiatal Franz Schubert egy darabig türelemmel hallgatta a bőbeszédű hölgy rajongását, azután elvesztette a türelmét és egy vég nélküli mondatba kezdett, melyben legalább öt mester volt elhelyezve a szavak között.
Végül így fejezte be mondanivalóját:
– Miért nevez mindig mesternek? Én legény vagyok, és az is maradok.
