Arany János a nyár egy részét szinte mindig a Margitszigeten töltötte. Történt egyszer, hogy József főherceg, aki nagyon kedvelte a költőt, meglátja, amint Arany az egyik padon ül és valamit ír.
Lassan, nesztelenül sompolyog közelébe, a háta mögött megáll és rátekint a költő kezében lévő papirosra. Arany verset írt ilyen címmel: A tölgyek alatt.
Ezt látva, olvasva, József főherceg meglepi a költőt és tréfásan, jóságosan szól hozzá:
– Ohó! Úgy látom, kedves Arany, hogy ön nem jó botanikus. Ezek itt hársak, amelyek alatt ül. Üljön kérem, tíz lépésnyire arrább: ott vannak a tölgyek.
