Tabi László egy szál vödörrel a kezében útjára indult…
Tabi László író pályáját rádiós sportkommentátorként kezdte, majd a Ludas Matyi főszerkesztője lett. A voronyezsi áttörés után olajra lépett. Egy szál vödörrel a kezében.
Vele együtt magyarok, románok, olaszok, szlovákok, németek áramlottak Kijev felé. Mindenki igazoltatott mindenkit, járőrök cirkáltak, hogy összetereljék a katonákat és lelőjék a munkaszolgálatosokat.
Tabit senki nem vegzálta, mert látták a kezében a vödröt, és nyilvánvaló volt, hogy vízért megy valahová. Ezzel a vödörrel érkezett meg a Dontól Kijevig.
Kijevben jelölték ki a csapatok új beosztását, azaz hogy a még életben maradóknak milyen kiirtást szánnak. A katonák egy részét partizánvadászatra küldték, másokat aknaszedésre vezényelték vagy tankcsapdákat építtettek velük. Vele azonban a kutya se törődött, mert látták a kezében a vödröt, és nyilvánvaló volt, hogy vízért megy valahová.
Már hazai földön járt, amikor Szolnokon elérte a végzet. Egy magyar tábori csendőr megkérdezte, miért lődörög az utcán. Felemelte a vödröt és közölte:
– Alázatosan jelentem, vízért megyek – válaszolta.
Erre kapott egy hatalmas pofont, ezzel a kísérőszöveggel: – Tudod-e, nyavalyás, hogy miért kaptad?
– Tudom, alázatosan. Mert nincs feneke a vödörnek.
A színészek meg akarták esketni, hogy adja tiszti becsületszavát arra, hogy ez a sztori valóban megtörtént. Tabi diplomatikusan közölte, hogy adhatná tiszti becsületszavát, amikor nem volt soha tiszt, csak egy gyalogsági ásóval felszerelt „muszos”.
Forrás: Kalmár Tibor: A nagy nevettetők, Kossuth Kiadó
