Sosztakovics rajongott Gogol irodalmi munkásságáért, kedvenc anekdotája is az íróról szól…
Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics zeneszerző irodalmi bálványa nem más volt, mint Nyikolaj Vasziljevics Gogol. Történt, hogy a harmincas években valamilyen okból felásták Gogol sírját, a koporsó pedig üres volt. A nagy ember holtteste megszökött.
Kínos szóbeszéd kezdett elterjedni Leningrád-szerte, hogy Gogol még a sírjában sem bírta elviselni, inkább megszökött. Természetesen az illetékes körök érdeklődni kezdtek. Kiderült, hogy az író nem ment messzire, ott feküdt a közelben, fej nélkül. A feje mellette volt. Gogol valamelyik születésnapjára ugyanis új sírkövet állítottak. Az alap téglából készült, a téglák pedig megsüllyedtek. Olyan sok tégla volt, hogy kivetette a testet a koporsóból, és levágta Gogol fejét.
– Tanulság – mondotta Sosztakovics. -, ne tegyünk túl sok téglát nagy emberek sírjára. Azt az elhunytak nem szeretik.
