Ady Endre 1919. január 27-én halt meg Budapesten, koporsóját a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel, és a nemzet halottjaként temették el. „Élete szép volt minden györelmével” – búcsúzott Babits Mihály Adytól.
Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Pikler Gyula, Jászi Oszkár, Schöpflin Aladár, József Attila és sok más közéleti személyiség mellett több ezren rótták le kegyeletüket és búcsúztatták, majd kísérték utolsó útjára fedetlen fővel, a Múzeum körúton és a Rákóczi úton át a Kerepesi temetőig.
„…Él, él Ady Endre! Halálát alig tudjuk már halálnak látni. Hisz már életében átköltözött az élete mibelénk, s a magyarság lelkében élt inkább, mint abban a nagybeteg testben, mely az ember-Adyt jelentette. Halála csak egy fenséges színváltozás, mely életét a millió magyar életében végképp elosztotta…
Halálakor, minden szomorúságunk emllett is, azt a megnyugtató harmóniát és szüksgészerűséget érezzük, a szépség harmóniáját és szükségszerűségét, melyet a nagy remekművek hatása alatt szoktunk érezni.
Élete szép volt minden györelmével: haragok és harcok, bátor, nagy érzések, vad munka, hangos diadalok.
S sírontúli élete még szebb lesz!”
Babits Mihály beszéde Ady temetésén (1919)
