Apollinaire büszke volt magára, hogy a nagy háborúban könyvet nyomtatott a lövészárokban – a rendelkezésre álló eszközökkel…
Guillaume Apollinaire 1915 tavaszán a tüzérezred élén állt.
A harci környezet nem szegte kedvét a költő ihletének, és hamar összeállított egy kötetet, amely egy 21 versből álló kis gyűjtemény lett. Apollinaire a nehéz körülmények mellett még a helyszínen megszerezte a nyomtatási jogot a hatóságtól.
A nyomtatás során a katonai dokumentumokhoz használt sokszorosító gépet használták. Így történhetett, hogy huszonöt példányt kék iskolai papírral borították.
„A nyomtatási folyamat nem volt tökéletes, ami arra kényszerítette a munkatársakat, hogy minden egyes példányon kézzel javítsák ki a homályosan látszódó szövegrészeket, hogy olvashatóbbak legyenek – magyarázta Apollinaire-nek a kiadó. – Az Ön kiadásának tehát nincs két egyforma példánya, különösen azért, mert a versek sorrendje füzetenként változik, és mert helyenként személyes dedikálással Ön, a költő is beavatkozott. ”
A dokumentum 25 példányának egyike ma elérhető a BNF weboldalán.
