Valljuk be, Sir Arthur Conan Doyle számára hatalmas kudarc volt Sherlock Holmes sikere. Az eredetileg szemorvosként praktizáló író azt remélte, hogy történelmi regényeivel szerez magának örök hírnevet, és nem holmi nyomozóval…
Ám hiába a tudományos sikerek iránti vágy, ha az olvasók a fennhéjazó különcért rajongtak, az 1889-ben megjelent, igen hosszadalmas Micah Clarke-ot, és az azt követő műveket a nagyközönség és a kritikusok egyaránt elutasítóan fogadták. Sir Arthur Conan Doyle pályája felfelé ívelt. Írt 24 Holmes-történetet, és már jócskán unta hősét, amikor az 1893-as Az utolsó esetben eltette láb alól. Abban bízott, hogy végre történelmi eposzai iránt kezdenek majd rajongani az olvasói.
– Mi az oka annak, hogy meggyilkolta főhősét, Sherlock Holmest? – kérdezték az írót egy összejövetelen.
– Ha 100 év múlva pusztán úgy emlékeznek rám, mint Sherlock Holmes megteremtőjére, akkor életemet kudarcnak kell tekintenem. Egyéb spirituális felfedezéseim és történelmi krónikáim ennél a holmi kis önjelölt magándetektívnél jóval nagyobb sikereket érhetnek el – hangzott a magabiztos válasz.
Nem így lett. De hát Arthur Conan Doyle nem először tévedett élete során. A rajongók összegyűltek az író háza előtt, és ott tüntettek a hős „meggyilkolása” miatt. Egyesek gyászuk jeléül fekete karszalagot viseltek. Conan Doyle kénytelen volt feltámasztani Holmest, ami egyébként bankszámlájának gyengülő egyenlegére is igen jó hatással volt.