Egy este Hollán Sándor, a Kereskedelemügyi Minisztérium magas rangú tisztviselője segítő szándékkal felkereste Nagy Endrét a Kabaréban…
Hollán miniszterétől, Hieronymi Károlytól hozott üzenetet, hogy látogassak el holnap a hivatalába. Khuen-Héderváry folyton betegeskedett, és helyette Hieronymi látta el a miniszterelnöki teendőket is. A régi, szoborszerű államférfiak fajtájából való volt. Már testi mivoltában is robusztusra méretezett ember. Hetven évén túl még mindig tudott reggeltől estig állva küldöttségeket fogadni, az előterjesztésekkel kapásból vitába bírt bocsátkozni, minden tárgykörben, segédeszközök nélkül a legpontosabb adatok állottak a rendelkezésére. Ő maga mesélte, hogy reggeltől késő estig étlen-szomjan dolgozott a hivatalában, este aztán megevett két kiló főtt marhahúst. Volt is a lényében valami oroszlánszerű.
Elfogódottan léptem a hivatalszobájába, de ő elibém jött, megölelt és gyengéd szeretettel mondta:
– Édes öcsém, a koalíció idején te voltál az egyetlen üdülésünk, vigasztalásunk; neked is részed van benne, hogy a koalíció megbukott, kötelességemnek tartom megkérdezni tőled, hogy mi a kívánságod. Én azt most teljesíteni akarom.
– Kegyelmes uram – válaszoltam –, hiába, a kutyából nem lesz szalonna, és az élhetetlen bohémen nem lehet segíteni. Lám, a hatalmas miniszter megkérdi tőlem, hogy mi a kívánságom, és nekem épp egy olyan kívánságom van, amit még ő se tud teljesíteni.
– Nono! – fenyegetett meg az ujjával – tudd meg, hogy hatalmas ember vagyok ám én!
– Azt meghiszem, kegyelmes uram, de az én kívánságomat mégse fogod teljesíteni. Nekem ugyanis az a kívánságom, hogy légy szíves megbukni, mert nekem a kabaréban jobb üzlet volt a Kossuth Ferenc.
Ezt valóban nem tette meg, de Hollán Sándornak kiadta a parancsolatot, hogy a nevemet írja bele a nagykönyvbe, mint a kormány egyik hitelezőjét.
Forrás: Nagy Endre: A kabaré regénye
