Doráti Antal mesélte, hogy egyszer fölkötött karral, gipszben ment órára. Kodály komoran kérdezte tőle, mi történt vele.
– Eltörtem a karomat, tanár úr.
– Hogyan csinálta?
– Leestem a lóról.
– Minek ment fel?
– Nem lehet mindig csak ülni! – válaszolt Doráti kissé ingerülten.
Újabb hosszú pillantás, majd Kodály:
– Hát hiszen a lovon is csak ül.
Forrás: Bónis Ferenc: Kodály nyolcvan tükörben
