Johannes Brahms egyszer Bécsben egy csellistát kísért, akinek játékával sehogy sem volt megelégedve. A felesleges szép szó helyett a cselekvés mellett döntött…
Ezért – a szerző előírása ellenére – a csellóművészt túlságosan is hangosan kísérte zongorán.
A koncert után a csellóművész felháborodva kérdezte meg Brahmstól:
– Miért kísért olyan hangosan? Alig hallottam a saját játékomat!
A kissé kárörvendő Brahms gyorsan leszerelte a művészt:
– Ezért panaszkodik? Inkább örüljön neki, mitől menekült meg, maga szerencsétlen!
