Tersánszky Józsi Jenő a nehéz időkről is anekdotázott…
Az Otthon-körnek tagjaiból akadt a változásnak néhány vértanúja. Ezek nem is annyira az SS-ek áldozatai voltak, mint a magyar náciké, köznéven nyilasoké.
Abban a nehány heti időközben, ami a német bevonulás és a sárga csillag gyalázata közt folyt le, megjelent az Otthonban két német tiszt. Fekete kabátot öltöttek, és tökéletes udvariassággal kérték, hogy: kötelességünk a magyar írók és újságírók klubját megvizsgálni.
Amikor az Otthon valamelyik vezetője végigvitte őket minden szobán, kezdve az olvasó- és dolgozótermeken, majd a kártyatermeken, ahol a Múzsa gyermekei csapkodják a lapot, és kacagnak vagy veszekednek… hát az egyik német összenéz a másikkal és elvigyorodik, a másik hangosat nevet… Majd legyintenek, és megköszönik a vezetőnek, hogy megmutatta az egyesületet meglepetésszerű látogatásuknál. Azzal egy pohár konyakot vagy feketét el nem fogadva, távoztak.
Ennek köszönhette az Otthon, hogy valameddig még szabadon működhetett.
Sajnos ilyenfajta látogatás ellenkező eredménnyel is járt.
Forrás: Tersánszky J. Jenő: Nagy árnyakról bizalmasan
