Kittenberger Kálmán kiváló vadász, szakíró, Afrika-utazó, valamint nemzedékének egyik legkiválóbb zoológus gyűjtője volt. A XIX. század első harmadában hat alkalommal járt Afrikában, összesen tíz és fél évet töltött ott. Számtalan trófeája mellett saját jobb keze középső ujját is hazaküldte első útja során a Nemzeti Múzeum számára.
Kittenberger 1902-ben tette lábát először Afrika partjára Damaszkin Arzén társaságában, aki a preparálásban segédkezett a tudós Gyűjtőútja során 1903-ban érkezett a mai Tanzánia területére, ahol súlyos maláriát kapott. Ekkor Damaszkin továbbutazott, magára hagyván a magas lázzal fekvő Kittenbergert, aki felépülvén betegségéből, minden támogatás nélkül fehér vadászként minimális felszereléssel a poriban (bozótos szavannán) próbált szerencsét, ahol vadállatbefogásból és múzeumi gyűjtésből tartotta fenn magát.
Eleinte rendszeresen küldte az értékes gyűjtött anyaggal teli ládákat a Nemzeti Múzeumnak, de mivel viszonzásul egy garas sem érkezett, ezek a csomagküldések megritkultak. (Így is több mint 60 000 példánnyal – emlősökkel, madarakkal, hüllőkkel, gerinctelenekkel – gyarapította múzeumunkat.) Kittenberger utazása előtt ugyanis megállapodott a Nemzeti Múzeum Állattárának akkori igazgatójával, hogy útjai során a múzeum részére megfelelő térítés ellenében – hiszen nem volt a múzeum fizetett munkatársa – állatokat gyűjt.
Amikor a csomagok elmaradása miatt a múzeumtól elmarasztalás érte, mérgében spirituszba téve hazaküldte jobb keze középső ujját, melyet egy hím oroszlán harapott le, hogy láthassák, milyen szorgalmasan végzi gyűjtőmunkáját. (A formalinban őrzött ujj körme alatt még ma is látszik a lerakódott arzén, amely az intenzív állatpreparátori tevékenység velejárója.)
