A buddhizmus mindig is nagy fontosságot tulajdonított a meditációnak, a csan iskola viszont tanítása középpontjába állítja, hogy számára a meditáció jelenti az eszközt, amely elvezethet a végcélhoz. A meditációhoz viszont mindenkinek tudásra van szüksége.
A kínai csan a szanszkrit dhjana szó megfelelője, s meditációt, elmélkedést jelent. Maga az irányzat természetesen szintén Indiából indult: a hagyomány szerint Kantonnál szállt partra a huszonnyolcadik, vagyis az utolsó indiai, s egyben az első kínai pátriárka, Bodhidharma. A csan nem a külsőségekben, a rituálékban, és a szavak közti bolyongásban keresi a végső harmóniát és békességet, hanem az ember, és a világ természetének szemlélése és megismerése által
– Mi az Út? – kérdezte Csao-csou.
– A mindennapi gondolkodás – válaszolta Nan-csüan.
– Hogyan térhetünk rá?
– Ha tudatosan akarsz rálépni, tévútra térsz.
– De akkor hogyan tudhatom meg, melyik az igazi Út?
– Az Útnak nincs köze sem a tudáshoz, sem a nem tudáshoz – magyarázta Nan-csüan. – A tudás káprázat, a nem tudás zűrzavar. Ha valóban tudatosság nélkül éred el az Utat, úgy érzed, határtalan üresség vesz körül, nem lesz előtted se határ, se akadály. Hogy lehetne akkor állítani vagy tagadni?
