Babits Mihály Illyés Gyula társaságában kereste fel a testvérét…
(Ascher Oszkártól hallottam valamikor.) Mottó: Nemcsak a maga hazájában nem lehet senki próféta, de még a családjában sem.
Babits Mihály is megjárta, amikor a harmincas években, egy ízben Illyés Gyula társaságában ellátogatott szülővárosába, Szekszárdra. Mivel este érkeztek, Babits nem akarta öreg édesanyját háborgatni, úgy döntött, hogy Illyéssel elmegy öccséhez, Babits István árvaszéki ülnökhöz, és nála töltik az első éjszakát. Igen ám, de a fivére lakást változtatott, és a költő nem tudta az új címét. Bementek tehát a főutcai trafikba, és ott Babits megkérdezte a trafikosnőtől:
– Kérem szépen, tessék már megmondani, hol lakik Babits István úr?
– Babits, Babits…? – tűnődött a trafikosnő, aztán megrázta a fejét. – Ezt a nevet még soha életemben nem hallottam.
Babits kínosan mosolygott, és költőtársával kisompolygott a boltból. Hosszú keresgélés után végre eljutottak Babits Istvánhoz. A költő nevetve mesélte el öccsének a kalandot.
– Képzeld, a trafikban érdeklődtem a címed után, és mit gondolsz, mit mondott a trafikosnő? Azt mondta, hogy a Babits nevet még soha életében nem hallotta.
– Nem csodálom – jegyezte meg a fivér. – Én ugyanis nem dohányzom.
Forrás: Kellér Dezső: Leltár
