Blaha Lujza akárhova utazott, mindenhol lázba hozta a férfiakat. Nem történt ez másként Kézdivásárhelyen sem.
A kézdivásárhelyi Vigadót százöt évvel ezelőtt, 1904. január 30-án avatták fel, és még ugyanabban az évben a „nemzet csalogánya” is fellépett a színpadán. Ezt az eseményt örökíti meg az ismeretlen szerzőtől származó anekdota…
Blaha Lujza egy alkalommal Kézdivásárhelyen vendégszerepelt. A művésznő vendégszereplése nagy lázba hozta a kézdivásárhelyieket s rajongói esténként kifogták kocsijából a lovakat és a művésznőt úgy vitték, nagy diadallal a lakása felé.
Egyik este az ifjú művésznő „kifogott” kocsijának rúdja mellett a következő ingerült párbeszéd hangzott el két előkelő, komoly és tiszteletreméltó úr között:
– Ne tolakodjék, kérem! Ez az én helyem!
– Kikérem magamnak! Nem szoktam tolakodni! Ön azonban el méltóztatott foglalni a helyemet!
– Ne okoskodjék, kedves uram! Tanukkal tudom bizonyítani, hogy az isteni művésznő fogatában tegnap este is én voltam a rudas*! Tehát a szokásjog szerint engem illet meg ez a hely.
* A rudas – a kocsi jobb oldalára befogott ló neve a rudas, a baloldalié pedig a nyerges.
