Boncza Berta nagyon várta a találkozást Adyval…
Boncza Berta visszaemlékezése szerint mert magyarul beszélt, megbüntették a svájci Lutryben a Le Marronier leány-nevelőintézetben. A szobafogságban egy véletlenül hozzákerült Ady Endre egy arcképes Szeretném, ha szeretnének című kötete. És szerelmes lett a versekbe. Egy tinédzser rajongásával írta meg első levelét a költőnek, akinek válasza szilveszter estéjén érkezett meg. Ettől kezdve viszonylag rendszeresen jöttek-mentek a levelek közöttük.
Csinszka szerint 1914 tavaszán Ady már komolyan sürgette, hogy személyesen is találkozzanak, amit így írt le:
„Ez a találkozás 1914 – április 13-án este mégis történik – s Ady Endre – Váradi lumpolások után – este 9 óra tájban – kikötött nálunk.
Apám Pesten volt, mint majdnem mindég s én Nagyanyám és öreg nagynéném társaságában láttam először szemtől szemben Adyt. Csalódás volt, öröm és szomorúság.
A csalódás pár percig tartott – a kedvessége, a jósága, a hangja győzött. Örömöm volt, mert végre mégis teljesült a vágyam.
A szomorúság pedig megmaradt, mert <az> én, aki addig soha kimulatott férfit még nem láttam, az egész Váradi mulatozás természetes következményeit hát-gerincsorvadásra magyaráztam.”
*Ady Váradon megszakította útját, és nagy mulatozások után, mámorosan szállt fel újra a vonatra. Az álomást elaludta, s Bánffyhunyadról visszafordulva, késő este, másnaposan és megviselten érkezett Csúcsára. Erről a látogatásról tanúskodik az első Csinszka vers: Vajon milyennek láttál? (Nyugat, 1914)
Forrás: Ady-Léda-Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához
