Rodolfo sikere dunai kavicsokkal kezdődött…
Több változata is ismert – és elképzelhető, hogy nem pontosan így történt – annak az anekdotának, amelyet Gács Rezső, azaz Rodolfo 1987-ben megjelent könyvében így idéz fel:
„Az én csodám meglehetősen prózai helyszínen, a lágymányosi Duna-parton köszöntött rám. Vasárnaponként testvéreimmel ide jártunk ki – persze szigorú szülői kísérettel – fürödni. Egy félreeső partszakaszon telepedtünk le, ahol kevesebben szorongtak. Apám éppen elvonult sörözni, amikor Emma húgom felfigyelt a fuldoklóra. Tőlünk talán 50 méterre kapálódzott a Dunában. Lemerült, feljött artikulálatlanul hörgött, elnyelte a víz, azután tíz méterrel arrébb ismét kibukkant. Nem sokat teketóriáztam, bevetettem magam a vízbe, odaúsztam, elkaptam a fürdőtrikóját, és hiába hadonászott, valahogyan kimentettem. Hozzáteszem, föltűnően kis emberkének bizonyult, én meg jól fejlett, erős fiú voltam és kitűnően úsztam.
A parton aztán fölöttébb meglepődtünk. A vizet öklendező, szederjes képű úriember szeme ferde vágású volt, és a haját varkocsban hordta. Egy kínait mentettem ki a Dunából! Hamarosan magához tért és tört magyarsággal hálálkodott.
Kiderült, régóta itt élő gyöngyárus. A húszas években több kínai gyöngyárus működött Budapesten. Nagy szalmakalapjukkal, kínai papucsukkal festői látványt nyújtottak. A nyakukban tálcán hordták a sokféle színes, csillogó gyöngyöt, és szivárványszínű papírlegyezővel hűsítették magukat. Azt, hogy kínait mentettem ki még nem számítom csodának, hiszen melegben még egy kínai gyöngyárusnak is kedve szottyanhat fürödni, még akkor is, ha nem tud úszni.
Csakhogy a kis kínai meg akarta köszönni, amit érte tettem. És hálából dunai kavicsokkal bemutatott két bűvésztrükköt.
Csillogó szemmel néztük ügyes kezét, de csak nekem jutott eszembe megkérni, hogy mutassa már meg, hogyan is csinálta. Percek alatt megtanította mind a két – egyébként elég könnyű – trükköt. Mindkét kezébe három-három kavicsot vett. Aztán megmutatta a kezeit: az egyikben négy volt, a másikban csak kettő. Csiribí, csiribá, az egyikben már öt, a másikban csak egy. Végül az egyikben hat kavics lapult, a másikban egy sem!”
A történet folytatása szerint másnap épp a Mátyás téren mutatta be barátainak a trükköt az ifjú „bűvész”, amikor egy arra sétáló elegáns úr felfigyelt az ügyes kis kezekre. Ódry Zuárd amatőr bűvész, a Magyar Mágusok Szövetségének elnöke volt és a híres színész, Ódry Árpád bátyja, évekig tanítgatta a később Rodolfo néven világhíressé vált bűvészt.
Forrás: Rodolfo: Vigyázat, most nem csalok!
