A fiatal Csokonait egyszer nagyon megtréfálták…
Csokonai Vitéz Mihály, a Debreceni Kollégium ősi szokása szerint, a többi diák módjára szintén elment nyáridei legációba „légátus”-nak, hogy a falvakat járva a számára kijelölt helyeken „papoljon”, vagyis szószékből prédikáljon.
A „legátus” így szedte össze a télire való pénzét, szalonnáját, búzáját, nevet is szerzett magának, bele is tanult az oktatói, papi mesterségbe.
Az egyik bihari Nemesfalu közbirtokos ténsurai – mondja az adoma – alaposan megtréfálták a fiatal Miska diákot, aki azonban jól kivágta magát. A dolog úgy történt, hogy a ténsurak Csokonai evangéliumát hirtelenében elcserélték valami szakácskönyvvel.
A harmadik beharangozásnál Csokonai nyakába kerítette a tógáját, hóna alá csapta a könyvét, felment a templomi katedrára, a jegyzéknél felütötte a könyvet és hangosan olvasni kezdte a textust – valami ecetes léről, mert éppen erről szólt a felütött konyharecept:
– Ecettel… – e szónál az ifjú költő egy pillanatra meghökkent, de megzavarodás nélkül folytatta: – …ecettel itatott spongyát nyújtottak fel a keresztre a Megváltónak…
Ebből azután kerekített olyan jeles tanítást, hogy az eklézsiának szeme-szája elállott bele.
Borsody Béla: Magyar történelem anekdotákban
