Darvas Iván szerint a milliomosokkal mindenkinek meggyűlik a baja…
A művészek, ha éppen nem a színházakban vagy a szerkesztőségekben voltak, akkor már hétkor a Fészekben ücsörögtek Királyhegyi Pállal.
Egyik este Királyhegyi a forgatás utáni társasági életről kezdett mesélni, amit rettenetesen unt.
– Minden ujjamra jutott egy milliomos. Vidorné arról panaszkodott, hogy tizenhat kertészt kellett elküldenie. Egy másik „szépkorú” milliomos, aki Karcsi szerint megér ezermillió dollárt, közölte, hogy: „Kibírhatatlan ez a drágaság, megint felment a krumpli ára.” Én megkérdeztem tőle: „Él még az édesanyja?” „Dehogy él, kilencvenéves vagyok, miért kérdezi?” „Nem fontos, csak volt egy gondolatom, de az csak anyával valódi” – mondtam, de ő nem értette, mire célzok, csak Karcsi fuldoklott a röhögéstől.
– Ezekkel a milliomosokkal mindenkinek meggyűlik a baja – fűzte hozzá Darvas Iván. – Egy filmfesztiválon ezt nekem is volt szerencsém megtapasztalni. Egy dúsgazdag producernél nagyon bevágódhattam, mert atyai tanáccsal látott el: „Mr. Darvas, én üzletember vagyok, és értek a pénzügyekhez. Azt gondolom, hogy a színészet egy múló hobbi, ezért azt javaslom neked, hogy mindig legyen otthon kétszázezer dollár készpénzed, hogyha valami történik, legyen mihez nyúlni. Nekem van százmilliókat érő kép- és bélyeggyűjteményem, de pár százezer dollár készpénzt mindig tartok otthon, mert a pénzt semmi sem helyettesíti annyira, mint a pénz.”
