Miután Puskin barátságot kötött Gogollal, megbeszélték egymással szinte minden készülő írásukat, így volt ez a Holt lelkekkel is.
Puskin és Gogol barátsága legendás volt. A híressé vált anekdota szerint Gogol a Holt lelkek című regényéről 1835 októberében így írt Puskinnak:
„Megkezdtem a Holt lelkek írását. A téma hosszú, igen hosszú regénnyé kerekedett, s úgy látszik, igen mulatságos lesz… E regényben szeretném – ha legalább egyik oldalára is – bemutatni az egész Oroszországot.”
Rövidesen egy baráti találkozásukkor Gogol felolvasta a regény első fejezeteit, kezdetleges fogalmazásban Puskinnak, aki a felolvasást hallgatva mind komorabb és komorabb lett, s végül egészen elszomorodott.
Mikor Gogol befejezte a felolvasást, Puskin könnyesre nevetett arccal keserűen így kiáltott fel:
– Istenem! Be szomorú is a mi Oroszországunk!
