A romantika ifjú vezéralakjai Victor Hugo és Alfred de Vigny felfedezték fel, majd fogadták társukká Alexandre Dumas-t, s hamarosan hármuk kávéházi asztala lett a harcias stílusirány példaadó és irányító középpontja. Ezt a barátságot örökítette meg Dumas egyik leghíresebb regénye is, A három testőr.
Dumas A három testőrben nem kevesebbet kíván megmutatni a világnak a három muskétás személyében, mint önmagukat, némiképp parodizálva. A mindig előkelő modorú Hugóról mintázta Athos figuráját, a mindig nagyevő, társainál rendetlenebb Porthos ő maga volt, a rejtélyeskedő, szertartásosan vallásos Aramis modellje pedig Vigny.
Ők maguk is vezéralakoknak tudták magukat, de az egész romantikus ifjúság – a tüntetően piros mellényt viselő, utcai botrányokat okozó fiatal írók, költők, festők és az ezeket csodálók tőlük várták el az új hangot irodalomban, művészeti elméletekben és főleg a színházakban.
A regényben címe ellenére mégis négy testőr szerepel: Athos, Porthos, Aramis és D’Artagnan. Egy olvasó meg is írta Dumas-nak, hogy a regény címében tévedett, mire az író így válaszolt:
„Az irodalomban is, éppúgy, mint az életben, mindig jó, ha hármat ígérnek, és négyet adnak; a kellemes meglepetés mindenkinek tetszik.”
