A Közmunkatanács 1871-ben a Nagyhíd utcát Deák Ferenc utcának, a Szén teret Deák térnek nevezte el. Deák kedvetlenül hallotta e kitüntetés tervét, de akárcsak később Arany János, nem szólt bele a dologba.
Mikor pedig valósággá lett, a kitüntetést meg sem köszönte Deák Ferenc. Emlegetni is csak egyszer emlegette ezt a nagy figyelmet, legbizalmasabb barátai között, e fanyar tréfával:
„Lakom a magam utcájában, de nem a magam házában. Mert nekem van utcám, sőt terem is. Egyébiránt nem szeretném, ha a városi hatóság valamiképp megtudná, mert még rám írhatnának, hogy tisztán tartsam a teremet és az utcámat.”
Ugyanígy gondolkodott Arany János is, ki midőn 1880-ban róla nevezték el a nagyszalontai Kulcsár utcát, ezt írta a főbíróhoz intézett levelében:
„…nem gondolom, hogy ily esetben az illetőnek engedélye szükséges volna, mert az ily névöröklés már a tiszteletnyilvánításnak monumentális formái közé tartozik, mint például egy emlékszobor, melyért élőnek talán köszönetét sem illenék nyilvánítani.”
