Bohumil Hrabalt még a taxis is felismerte…
Hrabal az anekdotikus próza mestereként teret engedett a valóság és a fikció közötti viszonyban létrejövő feszültségnek…
>Mintegy a 60-as évek végéig tartó pályája lezárásaként Hrabal teljes joggal mesélheti el a következő anekdotát:
„Az idén történt, hogy fuvaroz hazafelé az ugyancsak az idősebb évjárathoz tartozó taxis a barrandovi filmgyárból, mikor egyszer csak nagy nevetve azt kérdi: ’Maga lenne, uram, a Hrabal?’ Rábólintok: ühüm. Mire ő: ’He-he, jól behúzták a csőbe, mi? Kiátkozott költő akart lenni, ezek meg, tessék, szocialista realistát csináltak magából!’”<
Forrás: Hrabal: Bimbók, 1970 – Liget Folyóirat, Bojtár Endre
