A huszárok gyakran megviccelték egymást…
Holtfáradtan tér be három huszár valami francia faluba kovártélyra, valamikor a napóleoni hadak idején. A parasztházban egyetlen szalmazsák jut a két öregebbik huszárnak, a harmadik csak a padlóra nyúlik ol, a fehér huszárköpönyegét kanyarítva maga alá.
Ott horkol a két fáradt huszár, ingben-gatyában, mezítláb a szalmazsákon.
A padlón fekvő huszár oldalbordáját nyomja a padló, a rettentő horkolástól nem tud nyugodni, elhatározza magát, bosszúból megtréfálja a puha szalmazsákon horkolókat.
Az egyiknek a meztelen lábára felszíjazza a sarkantyúját és vár. A sarkantyú megböki a másik huszár lábát, ez felriad az álmából és jól pofoncsapja a másikat.
— Mi a’? – riad fel ez.
— Vesd le a csizmát, az ebugattát, – ripakodik rá a másik – megvéreztél a sarkantyúddal!
– Λ teremburáját! – szól a másik álmélkodva – no nézzed mán a csudát, a csizmám lehúztam, a sarkantyúm meg ott maradt a lábamon!
