Még a szorult helyzetekből is kitudta vágni magát a pataki iskola dédelgetett kedvence, a nagy Kazinczy unokaöccse, Kazinczy Gábor…
1874-ben történt, hogy Kazinczy Gábor Dobszára rándult ki egy diáktársasággal és ott egy olyan arányú mulatságba keveredtek bele, hogy Kazinczy Gábor csak egy hét múlva vetődött vissza Patakra. Nagy Gusztáv, az akkori nagyhírű igazgató nyomban ad audiendum verbum idézte meg Gábor urat, aki az egész kirándulást szervezte, és mint a nagy Kazinczy unokája, dédelgetett kedvence volt az egész főiskolának. Kazinczy rettegve a következményektől, nagy szepegve jelent meg az igazgató színe előtt.
A nagytiszteletű igazgató úr fölötte komolyan fogadta a szepegő jogászkát s kérdőre vonta, minő jogcímen merte megsérteni a iskolai törvényeket? Kazinczy nagy szorultságában így védekezett:
– Nagytiszteletű és tekintetes igazgató úr! Tessék megbocsátani nekem, de annyi sok szép lány és fiatalasszony volt ott egy csomóban, hogy nem tudtam tőlük hamarabb megválni…
Az agglegénysorba illeszkedő Nagy Gusztáv erre a megható vallomásra egészen megenyhült, s némi szemrehányással így felelt:
– Akkor bizony engemet is magukkal vihettek volna!
S azzal vége volt az audienciának.
Panka: A pataki világ anekdotakincse.
