Dietrichstein, a hirdetéseiről ismert ciánozó ötven koronát ígért Karinthy Frigyesnek, ha kieszel számára valami elmés reklámot. A reklám bevált, Karinthy jó barátja, Nagy Endre író, kabaréigazgató pedig dilemmába esett.
Karinthy Frigyes reklámszövege siker lett, akkor született meg az első sláger: „Shakespeare drámát – Dietrichstein poloskát irt”. Aztán jött a második – mondhatnám – klasszikus reklám: „Dietrichstein: Így irtok én!”
Mindenki Dietrichsteint akarta, ő pedig mindennapi vendége lett a New York kávéháznak. Egy szép őszi napon szerencséje volt: megszólította Karinthy jó barátja, Nagy Endre. Érdeklődött, mennyibe kerülne lakásának ciánozása.
– Önnek semmibe. Boldogan vállalom ingyen.
– Ingyen nem fogadom el – mondta Nagy Endre.
– Hát jó – felelte Dietrichstein -, akkor lenne egy méltányos ajánlatom. Én kiciánozom a lakást és ellenérték fejében legyünk pertu!
A perfid ajánlat még a meglepő fordulatokhoz szokott konferansziét is gondolkodóba ejtette.
– Hát ezen még gondolkozom – mondta savanyú mosollyal.
Elmúlt egy hét, de Nagy Endre nem nyilatkozott, Dietrichstein végül is nem bírta tovább:
– Mit határozott, direktor úr?
– Oh, már nem aktuális. Már ciánozott nálam a Kónya. (Ez volt Dietrichstein legismertebb ellenlábasa.)
A ciánozás nagymestere elsápadt.
– Nem értem. Én ingyen akartam megcsinálni, és ön mégis a konkurenciánál dolgoztat drága pénzért?
– Téved. Pontosan úgy állapodtam meg vele, mint magával.
– Mert Kónyával félévenként egyszer találkozom, magával pedig minden nap…
