Gyarmati Fanni naplója a szép napokba is bepillantást enged…
1936. FEBRUÁR 9.
Boldog vagyok. Délután van, korán, itthon fekszem egyedül, besüt a nap, tél vége, csupa ígéret a levegőben, és jó élni most. Délelőtt iskolai találkozó volt az Auguszt cukrászdában. Nóra értem jött. Jó volt frissen kitakarítani, felkelni előtte öltözni, mutatni, hogy minden külön az enyém, a magam kis zuga, büszkének lenni a Miklós okos íróasztalára: sok könyv, folyóirat és sokon rajta van a neve.
(…)
Ami a nyugalmamat adja, az, hogy Miket tegnap délután felvették a Révainál a lexikonmunkához. Előtte két napig már dolgozott, és tegnap is egész nap, és felvették 90 pengő havi fizetéssel félnapra, de estig eltart, és ami a nagyobb baj, hogy épp most tanít is az iskolában, és gondot csinál magának ebből. Nagy a megterhelése és estére olyan szokatlanul fáradt. Most én vagyok a tovább olvasó, ő rám kulcsolódik rögtön és alszik, alighogy lefekszünk. Csak a nyakam öleli át, rám hajtja a fejét, és már félálomban felelget, ha kérdem. Nyugtalanít ez. Ma meg, az egyetlen megmaradó vasárnapon is, hála Istennek munkája akadt a Honti Jancsi jóvoltából egy orvosnál, aki valami könyvet ír, amit ő néz át, és ezért pénzt fog kapni. Csak félek, hogy nagyon kihasználja majd és kedvességgel fizet. – Jó az otthonom érzése és a gondtalan vasárnap délután.
Forrás: Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló, Jaffa Kiadó
