Karinthy nagyon büszke volt arra, hogy az ő házánál a híresen csendes Tóth Árpád és barátja, Nagy Zoltán – milyen „más ember”. Fesztelenek, jókedvűek, ötletesek, alig lehet rájuk ismerni. Heltai pedig címet adott az estnek.
Amire Karinthy Frigyes büszke volt, azt szívesen fitogtatta. Elhatározta, hogy egyszer majd szélesebb körben is „produkálni” fogja a két begubózó költőt: hadd lássák az emberek, milyen varázsa van a Karinthy-miliőnek…
A „bemutatóra” nagy sereg neves írót, művészt hívott meg. Diszkréten mindenkinek a fülébe súgta:
– Figyeljétek Pádit meg a barátját… Allé, passzé, sanzsé, mars – kész a bűvészmutatvány…
A bűvészmutatvány – sajnos – balul ütött ki. A két költő egész este meg se mukkant. A szokatlan összeállítású társaság s néhány idegen arc annyira bénítóan hatott a kedélyükre, hogy egész este ki nem nyitották a szájukat.
Heltai Jenő éjféltájban odament Karinthyhoz, és rámutatott a hallgatag költő-párra:
– A bűvészmutatvány sikerült. Íme: a két néma Ajax!
