Királyhegyi Pál egyik anekdotája abból az időből való, amikor a Pesti Naplónál dolgozott Hunyady Sándorral és Karinthy Frigyessel. Rajongott értük és felnézett rájuk…
Egy alkalommal*, amikor munka után lejöttek a szerkesztőségből, Hunyady és Karinthy azon vitatkozott, kit ismer jobban kettőjük közül a közönség.
– Én már húszesztendős koromban sztár voltam – mondta nevetve Karinthy –, te akkor még írni sem tudtál, talán olvasni sem.
– Igaz, hogy én később kezdtem az írást, de mégiscsak darabokat írtam és nem humoreszket – így Hunyady. – Meghajoltam a közönség előtt, tapsoltak nekem, láttak, tudják, hogy én vagyok a Hunyady. A színházi lapok állandóan közlik a fényképemet. Nem vitás, hogy a színpadi szerzőt jobban ismerik az emberek, mint egy humoristát vagy egy újságírót.
– Több ember olvas újságot meg könyvet, mint ahány színházba jár – replikázott Karinthy. – De tudod mit? Ha leértünk az utcára, a Pali menjen oda egy járókelőhöz és kérdezze meg az illetőt, hogy kit ismer kettőnk közül.
Királyhegyi lelkesen vállalkozott a feladatra. Saját bevallása szerint érdektelen volt, és egyformán szerette mindkettőjüket, kivéve Karinthyt, akit sokkal jobban szeretett, és neki is drukkolt. Pártos bíró volt, de igazságos. Máris odacsörtetett egy maga korabeli fiatalemberhez és nekiszegezte a kérdést:
– Bocsánat, hogy zavarom, de egy fogadásról van szó. Itt áll a hátam mögött két úr. Kit ismer közülük?
– Sajnos, egyiket sem ismerem, Királyhegyi úr.
– Az lehetetlen. Ezek híres emberek! És engem honnan ismer? – kérdezte Királyhegyi elképedve.
– Gellért László vagyok. Évekig laktunk egy házban a Hársfa utca negyvenben. Maga a második emeleten, én az elsőn, a Schatzék mellett.
– Hát ez a világhír – vonta le Királyhegyi a következtetést.
Forrás: Kalmár Tibor: A nagy nevettetők
*Egy másik anekdota szerint mindez kicsit másként történt meg: Királyhegyi Pál Karinthyval és Molnár Ferenccel találkozott egy átmulatott éjszaka után…
