Egyszer az elfeledett kitűnő bonvivánt súgónak kérték fel…
Gyöngyi Izsó (1860-1923) elfeledett kitűnő bonviván és operett-komikus meglehetősen meredek pályát futott be. Volt színigazgató vidéken, a Vígszínház tagja a fővárosban, írt sikeres színdarabokat, mi több, elbeszéléseket is a serdültebb ifjúság számára.
Amikor hosszú, viszontagságos színész pályája után nyugdíjba vonult, a pesti Operaházhoz hívták súgónak az elhalt operai súgó, Mussó helyébe. Ő maga így meséli el az esetet:
„…kérdi az igazgató, Mészáros, nem volnék-e hajlandó leszerződni?
– Miért ne? – mondom -, ha megfizetik.
– Hát mit igényel?
Kérdem: Mennyi volt az elhalt Mustó javadalmazása?
– Jaj – mondja az igazgató – az huszonnyolc éven át szolgálta az Operát, annyit ön nem igényelhet!
– Hát akkor, bocsánatot kérek, átengedem neki továbbra is a javadalmazást, méltóztassanak őt feltámasztani, hadd súgjon ő.”
