Hunyady Sándor sajátos alkotói munkája anekdoták témájává ált…
Legendák
Az igazi írót néha – vagy talán mindig? – legendák is bújtatják. Hunyady Sándor is tetszetős legendák könnyű szivarfüstjében élt, és a legtöbbjét talán éppen ő fújta maga köré szépen füstölgő regattájából.
A legismertebb Hunyady-legenda alkotói módszerlét leplezi le. Hogy tulajdonképpen afféle gyöngyhizlaló volt. Mesterségesen hizlalt gyöngyöket, azaz novellaremekléseket. A legenda úgy tudja, hogy történetei először mindig szimpla anekdoták. Az anekdotákat Hunyady elmondta egy-két barátjának, és feszülten figyelte a hatást, csattan-e a csattanó, elég feszes kelepce-e a szerkezet? Majd javítva, egyre bővítve körülhordozta őket kávéházakban, szerkesztőségekben, parlamenti folyosón, klubban, éjfél előtt és éjfél után, civilek közt és szakértők közt, és az egykori anekdota szorgalmasan hízott, már nem is volt anekdota, már-már gyöngy volt, de Hunyady elégedetlenül és fáradhatatlanul tovább dolgozott rajta, elmondta tízszer, elmondta hússzor, egyre színesebben, varázslatosabban, néha-néha ravaszkásan megkérdezte. „Már leírhatom?” – de még mindig nem írta le, valamit még hozzátoldott, miután előbb néhány csipetnyit elvett belőle – és végül a tenger habjaiból és a szivarfüst felhúiből hibátlan politúrral kibukkan a Bakaruhában, az Aranyifjú, a Vöröslámpás ház, a Razzia az Arany Sasban, esetleg a Júliusi éjszaka vagy a Kártyaaffér hölgykörökben.
Hunyady csak mosolygott. Hagyta, hadd terjedjen a legenda.
Forrás: Illés Endre: Mestereim, barátaim, szerelmeim. II. kötet
