Madách egész életében beteges volt, ezért az orvostudomány minden újdonsága érdekelte és utánajárt…
„Egyiptomi sírokban lelt papirusztekercsek a bizonyítékai annak, hogy amit a kései korok íriszdiagnosztikának neveznek, amiben költőnk, Madách Imre is – majd azt írtam, vakon – hitt, nos ez a tudomány régtől fogva létezik.
„Egész élete tulajdonképpen egy hosszú betegség.” Tény, hogy anyja, aki amikor 15 éves volt Madách, attól is féltette, hogy este kimenjen a levegőre! Madách jó néhány orvost kipróbált aztán, míg végül az akkor még mindössze medikusként „ismert” Péczelyhez került. Benne végig hitt aztán.
Péczely Ignácot, akit mára igazolt a tudomány, valamennyi szakmai fórum (feltehetően) megvetette, Zöldfa később Magyar utcai (főváros) hírhedt csodadoktornak tartotta-nevezte.
Mindenesetre Madách ragaszkodott – szinte haláláig – Péczelyhez. A tudós doktor valóban egyedi helyzetben, egy törött lábú bagoly szemét nézve jött rá valamire, amire ma szoftvereket telepítenek. Az iris, szerinte, beosztható koordinátákra, amelyekben minden testrész helye meghatározott, és ha valamely részen baj üt ki, ez a szivárványhártyán látható nyomot hagy. A magyar orvosi rend egyik dísze, Balassa nem volt jó Madáchnak – inkább hitt utolsó két évében Péczely diagnosztikájában. Amikor közel a halálhoz is őt hívta – egyben fel is ismerte, hogy itt az idő a végrendelkezésre.”
Forrás: T. Pataki László: Kit szerettél, Ádám? – Madách hitt a szemdiagnosztikában
