Egyszer Mátyás király meglát fekete ruhában, hosszúra eresztett gyászos szakállal egy bizo-nyos embert, akinek kapzsiságát és fukarságát már több alkalommal kitapasztalta…
Ez az ember elhalálozott fitestvérei miatt volt ekkora gyászban, javaikat örökösi jogon már birtokba is vette, noha a király színe előtt hosszasan pörösködött velük, míg éltek. Magához hívta a király az embert, és színlelve, hogy nem ismeri a gyász okát, megkérdezte, miért van oly igen fekete bánatban. Könnyezve válaszolt amaz:
– Fivéreim halála miatt.
Erre a király:
– Mondd kérlek, sokára vagy hirtelen ért a gyász?
– Sokára – felelte az.
A király erre így szólt:
– Magam is így gondolom. Mert te azt kívántad, hogy minél előbb meghaljanak, hogy te is minél előbb birtokolhasd javaikat. Az kínoz téged, az dönt hosszú szakállas gyászba, hogy bátyáid birtokait ily soká kellett nélkülöznöd…
Erre az ember elszégyellte magát, és abbahagyta a hamis zokogást.
