Barabás Miklós amerre járt, mindenhol találkozott régi ismerősökkel és szerzett új barátokat…
Barabás Miklós Bécsben a jeles költővel, Szemere Miklóssal kötött életre szóló jó barátságot.
Bécsben több arcképet festettem, olajban, aquarelben stb. Előbb a Tuchlaubenen vettem volt szállást, de a világosság nem lévén eléggé megfelelő, találtam a Salzgriessen igen szép, két szobából álló világos szállást. Az egyik ablakból a Duna felé nézve messze elláttam a Leopoldstadt fölött. Egyszer szobámból kijövet Barkassy Imrét, egy régebbi ismerősömet látom, a szomszédomban lakó úrral beszélgetve.
Kölcsönös köszönés után azt kérdi tőlem is, a szomszédomtól is, hogy ismerjük-e egymást? „Nem!” feleltük mindketten s ekkor bemutatván, kisült, hogy a szomszédom
Egyszer hozzám belépve, négy ifjú erdélyi barátomat látja ott. Ein druszámnak szólítom az egyiket, a mire Szemere bámulva kérdi: „Hát ez az úr is Miklós?”
– Igen.
– No én még sohasem voltam olyan társaságban, a hol három Miklós került volna össze.
Erre én körülnéztem és nevetve mutattam be neki a következő vendégeimet: Zeyk Miklós, Bara Miklós, Miksa Miklós és Bíró Miklós. Ekkor bámult ám még csak nagyot, mikor kisült, hogy mind a hatan Miklósok vagyunk!
Forrás: Barabás Miklós visszaemlékezései
