A Mikszáth-asztalnál egy napon hiába várták Nagy Miklóst, a Vasárnapi Újság lelkiismeretes szerkesztőjét. Pedig egy fogadás miatt Mikszáthtal együtt mindenki őt várta…
Rendkívüli ügybuzgalma és az irodalom iránti tisztelete miatt nehezen hagyta ott az íróasztalát Mikszáth Kálmán szerkesztője; Nagy Miklós minden távol töltött időt sajnált a munkától. Feltűnt ez a kollégáknak is, ezért Mikszáth fogadást kötött velük, miszerint az esedékes novellája befejeztével, szokásától eltérően, Nagy megjelenik az írónál.
Már reggel 9 óra előtt kezdték várni a szerkesztőt, de az csak nem jelent meg, Mikszáth továbbra is várta. Végül Szabó Endre megkérdezte Mikszáthot:
– Tényleg befejezted a novelládat a Vasárnapi Újságnak, Kálmán?
– Be bizony, be! – felelte Mikszáth. – Hanem azért Nagy Miklós mégis el fog jönni. Nyerni fogok.
– Dejszen meglásd, Nagyot nem látjuk, míg új novellát nem kezdesz neki írni.
Mikszáth csak áttette szivarját egyik fogáról a másikra, és várt.
Nagy Miklós pontosan 11 órakor valóban megjelent a szerkesztőségben.
– Honnan tudtad, hogy eljön? – faggatták később Mikszáthot.
– Nagyon egyszerű az – felelte az író. – Én már csakugyan befejeztem neki a novellámat, de ő azt hiszi, hogy még valami következik, mert a kézirat végire nem pontot tettem, hanem vesszőt.
